A spanyol nyelv különbözőségei Spanyolországban és Latin-Amerikában

A Spanyolországban beszélt spanyol akcentusok, dialektusok és szókincskészletek között óriási a változatosság, amit spanyolnak hívunk, az valójában a kasztíliai, amely a spanyolországi Kasztília tartományra utal, ahonnan a nyelv állítólag származik. Spanyolországban vannak más nyelvek is, mint például a katalán (vagy valenciai), a galíciai és a baszk, amelyeket ma is beszélik, és spanyol nyelvnek is tekintik azokat. Latin-Amerikában a spanyol nyelvet egyszerűen spanyolnak nevezik, mivel a nyelvet a spanyol gyarmatosítók hozták magukkal.

Az egyetlen jelentős különbség a személyes névmásokból és a kapcsolódó igeragozásokból származik.

Erre példa a „vosotros” szó, amelyet Spanyolországban használnak, míg Latin-Amerikában ehelyett az „ustedes” szót használják. Ezen túlmenően, a spanyolul beszélők Argentínában, Uruguayban, kelet-Bolívia egyes részein, Nicaraguában, Costa Ricában és Venezuela egyes részein (Zulia állam) gyakran használják a " vos "-t az egyes második személy kifejezésére.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Latin-Amerikában még több különbség van a társadalmi-gazdasági osztályok és az országok között.

Mint minden más nyelvben, az ékezetek adják az egyik legnagyobb különbséget a különböző országokban beszélt nyelvek között. A spanyolországi személy azonosításának fő módja szinte azonnal a híres kasztíliai akcentussal történik, amelyben a Z (minden magánhangzó előtt) és a C (E vagy az I betű előtt) betűket "[th]" hanggal ejtik ki, ami azt jelenti, hogy a "cipő" szó valójábanúgy hangzik, mint "[th]apato ". Természetesen Spanyolországban nem mindenkinek van ilyen akcentusa, különösen néhány függetlenebb régióban.

Egy másik példa: a csésze kék

Spanyolországban úgy hangzik, mint: la ta[th]a es a[th]ul Latin-Amerikában ugyanez úgy hallható: la ta[s]a es a[s]ul

A különbség az ékezetek között Latin-Amerikában egy teljes másik, önálló cikk tárgya lehet, mivel óriási a sokszínűség a Rio Grande-tól a Tierra del Fuego-ig. Az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy különbséget tegyünk a nagyobb régiók között, hogy megfigyeljük, hogyan ejti a beszélő az Y vagy LL hangokat. Egyes részeken: Argentínában és Uruguayban az LL kettős hangot SH-nak ejtik, míg más spanyolul beszélő országokban ugyanezt úgy ejtik mint az Y hangot.

Példa: esik az eső a tengerparton

Argentínában így hallható: ez [sh]oviendo en la pla[sh]a

Egyéb országokban ugyanez: ez [y]oviendo en la pla[y]a

Amellett, hogy különbségek vannak a hangok és a speciális módon írt betűk között, különbséget fedezhetünk fel abban is, ahogyan az egyes országokban az emberek beszélnek. Egyesek szerint az argentinok "éneklő" akcentussal beszélnek, míg mások szerint a venezuelai és a kolumbiai spanyol beszéd semlegesebb.

Minél jobban ki vagy téve a különböző akcentusoknak, annál könnyebb lesz megérteni azt.

Egy másik különbség a spanyol latin-amerikai és spanyolországi nyelv között, hogy különböző szavakat használnak ugyanazon tárgyak kifejezésére. Lehet, hogy egy már korábban többször hallott szót hirtelen a megszokottól eltérően hallasz, miközben Chilében nyaralsz, például, amikor az avokádó szó helyett a palta szót hallod, miközben mindenhol avokádónak hívják. Vagy Mexikóban az alberca szót, amelyet mindenki más pisciná-nak hív.

Azok az emberek vagy országok, amelyek körbeveszik a spanyol nyelvet beszélő országokat, befolyásolják a szókincset és a beszédmódot is. Vannak például olyan szavak, amelyeket az angolból kölcsönözték az Egyesült Államok közelsége miatt. Szavak, mint a steak, sampon, koktél, amelyeket gyakran használják mind Spanyolországban, mind Latin-Amerikában.

A mexikói spanyol annyira jellegzetes, hogy lényegében saját dialektussal bír, bár számos belső variációt is tartalmaz: a mexikói Yucatán-félszigetnek saját spanyolja van, míg a dél-mexikói beszélők inkább a közép-amerikaiak nyelvhez hasonló módon beszélnek, és az Egyesült Államokban beszélők az úgynevezett "Tex-Mex"(főleg Texasban) vagy a "Spanglish" (spanyol és angol nyelvek keveréke) nyelveket beszélik. Néhány ország a Brazil határ közelében az un. "Portuñol" (keveréke a spanyol és a portugál nyelv) változatot beszéli.

A mexikói spanyol számos bennszülött szót tartalmaz, így számos egyedi hanggal bír, míg a szavak végén lévő S betű általános megőrzése megkülönbözteti a mexikói beszélőket közép-amerikai és karibi szomszédaiktól.

A karibi spanyol nyelvet nagyon gyorsan beszélik, és az a tendencia jellemzi, hogy bizonyos betűket vagy szótagokat, különösen az S és D betűket elhegyják a szavakban, így a "helado" „hela’o”- vá válik és a "escuelas" úgy hangzik,mint "ehcuela". Ez az akcentus Kubában, a Dominikai Köztársaságban, Puerto Ricóban, Venezuelában, Panamában és Kolumbia karibi partvidékén uralkodó, és nehéz a kezdők számára.

Amikor kiválasztod, melyik terület spanyol nyelvét szeretnéd megtanulni, összpontosíts arra, hogy hol szeretnéd használni azt, hova szeretnél utazni, kikkel szeretnél beszélni spanyolul, de biztos lehetsz benne, bármelyik változatot tanulod meg, az egész spanyol nyelvű világban meg fognak érteni Téged.

A nyelvváltozat kiválasztásában az is szerepet játszik, hogy mire akarja használni a nyelvet. Amennyiben a kulináris szókincsét akarja felturbózni egy esetleges tapas bári munkalehetőség miatt, jobb, ha Spanyolországban tanulja meg a nyelvet, mert ott több segítséget kap. Ha önkéntesnek jelentkezik egy olyan iskolába, ahol a szülők fele a Dominikai Köztársaságból származik, vagy meg akarja szerezni azt a nyelvtudást, amely orvosi dokumentumok fordításhoz szükséges mexikói lakosság számára, akkor sokkal jobban jár, ha a kifejezetten erre a csoportra jellemző spanyol nyelvet tanulja, ideális esetben Mexikóban.

Annak a nyelvi verziónak és akcentusnak az elsajátítása, amelyet azok az emberek használnak, akikkel érintkezni fogsz, garantáltan megkönnyíti az életedet.

Egy tapasztalt nyelvtanár az egyedi igényeidnek megfelelően a legjobb tanulási élményt tudja biztosítani a számodra.

További információkért kattints ide!